A száraz feldolgozás egyszerű: szüretelés után addig hagyják a napon szétterítve a bogyókat, amíg színük pirosról barnára, majd szinte feketére nem vált, s ez után hántolják le róluk a vastag, megszáradt külső réteget, egyetlen lépésben előállítva a zöld kávébabszemeket. Ez a módszer száraz klímájú régiókban alkalmazható a leghatékonyabban, ahol a nap és a hőség képes megszikkasztani a magokat az érintetlenül hagyott héjon belül.

Egyszerűsége miatt gyakran „természetes” kávénak is nevezik az ilyen módszerrel előállított terméket, s mivel a gyümölcshús érintetlen marad a szemeken, az eljárás leginkább a szőlő mazsolává aszalásához hasonlítható. Befektetési költsége minimális, ezért olyan vidékeken, ahol a bogyók szárításához megfelelő klíma áll rendelkezésre, többnyire ezt alkalmazzák az olcsó, kommersz besorolású kávék előállításához.

Nedves vagy párás levegőjű vidékeken azonban ez a megoldás kudarcra van ítélve: ha a száradás nem elég gyors, a szemeken lévő gyümölcshús megromlik, rothadni és penészedni kezd.

Emellett a szárazon feldolgozott kávék minősége nagyon változó lehet. Ha igazán gyümölcsös jellegű, édes és intenzív eredményt szeretnénk elérni, ez a módszer több manuális munkát igényel, mint a nedves feldolgozás, hiszen még a leggondosabb szüretelők is leszednek néhány éretlen, zöld, vagy akár csak félérett szemet az érett, piros bogyók között, s ha ezeket nem távolítják el a szárítás legelső napjaiban, a zöldek is úgy megbarnulnak, hogy már nem különböztethetők meg a pirosaktól.